Jézus születésnek történetét Máriapócson 20 éve adják elő évről évre. Tavaly első alkalommal az egyházi év legcsendesebb napján - amikor Jézus elítélésére, megkínzására, halálára és temetésére emlékeznek a keresztények -, Jézus Krisztus szenvedésének történetét, a passiót (passió - szenvedés – latin) 2019 nagypéntekén vitték színre. A tervek szerint ebben az évben is előadták volna, de az élet másként rendelte.

Tamás László főrendező - aki Jézus születését is színre vitte Máriapócson -, állt elő az ötlettel 2018 februárjában. Az ötlet hamar testet öltött egy több száz embert megmozgató közösségépítésben. Majd a tervezés, zene, szöveg, ötletek s végül jöttek a rendszeres próbák, összesen több mint 35.

A szereplők jellemzően Máriapócs és környékéről származó templomba járó emberek, köztük földművesek, vállalkozók, tanárok, diákok, nyugdíjasok. Vagyis a társadalom szinte minden szegmenséből volt szereplő.

Az előadás célja az volt, hogy Jézus Krisztust - Istent - kihozzák a templomból, hogy „ne legyen oda bezárva", aki eljön ide megtapasztalja, hogy mit is jelent: Isten nem egy távoli Isten, hanem egy olyan Isten, aki értünk szenved, s köztünk él – fogalmazta meg a célt Grunda Dávid atya, segédlelkész, akit 2018-ban szenteltek fel Máriapócson.

A Biblia több olyan elbeszélést tartalmaz, amelyeket olvasva úgy érezhetjük, mintha Krisztust egészen testközelben, közöttünk feszítették volna meg. Máriapócson Jézus keresztje, s szenvedése érzékeinknek kellemetlen véres valósággá vált ma.

Jézusa élő szamáron vonult be Máriapócs-Jeruzsálembe, akit kötéllel vezettek Pilátus és Kajafás elé. A következő színnél keresztjét vonszolva a kegytemplom előtti téren, majd a pócsi liget Gecsemáné-kertjében imádkozott. Jézus Krisztus arcán vérfolyások jelentek meg a töviskorona felhelyezése után, Veronika kendőjével törli le, majd a két latorral együtt háromméteres keresztre függesztik testét.

Most egy éve Máriapócson bénultan hallgatták Jézus nagypénteki szenvedésének történetét, sokan mélyen megrendülten nézték a jeleneteket, ahogyan a bibliai történelem életre kelt. Igaz, mint minden képi vagy zenei megjelenítés, közvetlenül az érzelmeinkre hatnak, de ennek hatása a lélekben él tovább, s bár megpróbáljuk magunkat távol tartani a szörnyűségtől, a felfoghatatlan szenvedéstől a tudatalattinkban ott van, miközben nehezen nézünk szembe a véres valósággal.