A jelenséget a szakértők „kognitív kiszervezésnek” nevezik: egyre több mentális feladatot – például írást, problémamegoldást vagy információfeldolgozást – bízunk az AI-ra. Bár ez időt takarít meg, közben csökkentheti a tanuláshoz szükséges „produktív erőfeszítést”.

Kutatók szerint ez hasonló ahhoz, mint amikor az izmok elsorvadnak használat hiányában: ha túl gyakran támaszkodunk mesterséges segítségre, az agy bizonyos funkciói – például a memória, a kreativitás vagy a kritikus gondolkodás – gyengülhetnek.

A probléma egyik kulcsa, hogy az emberi agy természeténél fogva a „legkisebb ellenállás útját” keresi. Az AI pedig pontosan ezt kínálja: gyors válaszokat és kész megoldásokat, amelyek megkerülik a gondolkodás nehezebb, de tanulás szempontjából fontos lépéseit.

A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy sok felhasználó túlértékeli saját teljesítményét AI használata közben. Ez a jelenség a Dunning–Kruger-hatáshoz hasonlítható: miközben hatékonyabbnak érezzük magunkat, valójában csökkenhet az önálló problémamegoldó képességünk.

Ugyanakkor nem mindenki látja ennyire borúsan a helyzetet. Egyes kutatók szerint az AI felszabadíthatja az embereket az alacsonyabb szintű feladatok alól, így több idő jut kreatív és komplex gondolkodásra. A kérdés inkább az, hogyan használjuk ezeket az eszközöket: kiegészítőként vagy helyettesítőként.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a kulcs az egyensúly: ha teljesen rábízzuk magunkat az AI-ra, az hosszú távon visszaüthet – ha viszont tudatosan használjuk, akár erősítheti is a képességeinket.

Forrás:BBC Future