NAGYVILÁG
Belföld
Apának lenni - közéleti szereplők vallomásai
Hét családfő beszélt március 12-én Nyíregyházán, a Megyeházán arról a szerepről, melyet apaságnak nevez, tart vagy megél. A közéleti személyiségeket egészen új oldalukról ismerhették meg az érdeklődők a Hierotheosz Egyesület „Apák szerepe” címmel megrendezett előadásán.

A témából adódóan mind a hét előadó – egy politikus, két művész, egy görögkatolikus pap, egy hivatalnok, és két, gyermekekkel (is) foglalkozó egyesület vezetője – személyes vallomást is tett a gyermekei megszületésével bennük megszületett szerepről, az apaságról. Volt, aki elérzékenyülve, volt, aki büszkeséggel beszélt, akadt önkritikus és elemző, egyesek társadalompolitikai, mások művészi, s megint mások szakrális oldalról közelítettek a témához: rögtönözve vagy alaposabban készülve a szokatlan felkérésre. De mindannyiuk előadásában közös volt az, hogy gyermekeikről a legnagyobb szeretettel beszéltek és a tanúságtétel, hogy a család életük legelemibb építőköve.



Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Civil Információs Centrum igazgatójának köszöntője után elsőként Puskás Tivadar, a Móricz Zsigmond Színház színművésze tárta őszintén a hallgatóság elé gyermekkori családi örökségét és saját családjának működését. Náluk nemcsak a gyermekek kérik ki apjuk véleményét, de az édesapa maga is kap tanácsokat két fiától és egy lányától.

A partneri kapcsolat mögött egy olyan családmodell áll, melyben a gyermekekért mindent megtettek a szülők: a színész édesanya karrierjét áldozta fel értük, előző házasságából származó lányával együtt pedig jól működnek mozaikcsaládként is; példamutatással és terelgetéssel nevelték gyermekeiket. A minden telefonbeszélgetés végén elhangzó szeretlek: igazi visszacsatolás a szülők nevelő munkájára.



Seszták Oszkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Közgyűlésének elnöke közszereplőként igyekszik megóvni a családi élet intimitását, így talán sokan nem is tudják róla, hogy három lánygyermek édesapja, akik közül ketten ikrek. A felnőttkor küszöbén álló lányai gyermekkorára visszatekintve önnön múltjával is szembesíti lányának első kerek mondata: „Apa elment”. Önelemző módon fogalmazta meg: minden percet, amit lehet, a gyermekekkel kellene tölteni, részt vállalva apaként a nevelés munkájából az édesanya mellett, de erre nem hagy lehetőséget a munkához való hozzáállásunk: meg akarjuk váltani a világot. Csak később jövünk rá, hogy ez úgysem lehetséges, a gyermekekkel viszont nem töltöttünk elég időt.

„Korjelenség, hogy a fiatalok későn alapítanak családot, ami az elköteleződés hiányából fakad” – mondta az elnök. Pedig a családalapítás és a gyermekvállalás „szenzációs kaland és izgalmas vállalkozás” – tett hitet a család mellett. Azt is megtudhatták a hallgatók, hogyan nevelték feleségével az ikreket, hogyan próbálták óvni a lányokat a közösségi média és az internet világától.

„Felértékelődött az apák szerepe” – kezdte gondolatait Polgári András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kormányhivatal főigazgatója, aki két gyermek édesapjaként bevallottan a konvencionális családban hisz, ahol az anya óvó, gondoskodó, ápoló, az apa a kemény, szigorú, ugyanakkor lágyszívű is. „Hiszen ma egy férfinek érzékenynek is kell lennie,” a – gyermekek által is – elvárt „szuperhős” szerep mellett. Ha a tőlük ellopott idő vagy egy rossz reagálás miatt távolabb kerülünk a gyermekektől, "az elveszett bizalmukat vissza kell szerezni. Mert ők nem a beosztást látják, hanem apa közeledését és próbálkozásait.” – mondta a főigazgató. „Család és hátország nélkül nincs siker semmiben” – ezt a gondolatot édesapja is megerősítette, aki halála előtt egy héttel a sok-sok beszélgetés során mintegy útravalóként erősítette fiában, hogy a munkától sokkal fontosabb a család, olyan közegben élni, ahol az embert szeretik, és ahol szerethetővé válhat.



„Tizenkilenc évvel ezelőtt született egy Down-szindrómás gyerekük, s vele egy feladatot, életcélt és hivatást is kaptam” – kezdte gondolatait Kisari Károly, a Rejtett Kincsek Down Egyesület elnöke. „Amikor Eszterrel az intézményekbe látogatunk, mindig elmondom neki: mi nem lennénk itt, ha te nem születsz meg. Megváltoztatta az életemet, s születésével sok más embernek is tudunk segíteni.”

A Gránit Oroszlán Példakép díjat, melyet tavaly a Férfiak Klubjától kapott, Kisari úgy látja, hogy az valójában egy megoldási folyamat értékelése, a helytállásé, melyet felvállalt feleségével lánya születése után. A fiatalabb testvér mintái segítik a Down-szindrómás gyermekek fejlődését, így ők is vállaltak még egy gyermeket – tudtuk meg a személyes vallomásból.

A Kárpátaljai Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, Török Dénes, négy fiúgyermek büszke édesapja, az apák szerepét annak történeti megítélésével vázolta röviden – hivatkozva Léder László egyik, egyesületbeli Apa Akadémiás előadására. Apátlan, férfiatlan társadalmunkban fontos téma az apaság, s ezt már az a néhány kutatási eredmény is alátámasztotta, melyet érintőlegesen felsorolt: az öngyilkosságot elkövetők, a hajléktalanok, az iskolában megbukott tanulók, a fiatalkorúak börtönében lévők magas százalékban apa nélkül nőttek fel. A ’80-as évek felfogása, miszerint az apa nem fontos – főként a lányok – nevelésében, 2004-re fokozatokon keresztül épp az ellentétére változott, amikor végre kimondták, hogy egyenrangú és meghatározó szerepe van a férfinak a nevelésben.

Szabó Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke beszédének első tézise így hangzott: „az Isten közösség, a közösség alkalmas a szeretet megélésére, ezért természetes az isteni gondolkodásban, hogy az ember közösségbe szülessen, melynek alappillére a férfi és a nő.”



A továbbiakban az isteni tökéletes és az emberi, tökéletlen szeretet anya- és apaarcúságát állította párhuzamba. Ahogyan az Isten feltétel nélkül szereti az embert – bár ezt az anyai arcát nem domborítjuk ki –, úgy a csecsemő számára az édesanya feltétel nélküli szeretete a legmeghatározóbb élmény az első három évben. Majd elérkezik a gyermek életében a másodlagos szocializáció, amit az édesapa testesít meg, ez ugyanakkor már sokkal inkább feltételekkel megvalósuló szeretet. Az isteni szeretetnek van egy apai vonása is: a feltételekkel megvalósuló, és ezért növekedést is elősegítő szeretet. Hétköznapi szóval ez a nevelés, ami ideális esetben az édesapa feladata.


- Frissmédia -