A Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatba került már valamiként – utasként bizonyosan. A MÁV éppen ezért mindenkinek a szívügye, mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki természete és tapasztalata szerint - írja könyvében Moldova György, akitől a cikk címe és a kőre vésett idézet származik.

Ma Fényeslitkén azonban az emlékezésé volt a főszerep. Emlékeztek mindazon vasutasokra, akiket megcsapott a mozdony füstje. A monumentális emlékmű egy hatalmas bazaltkő, amelyre az emléktábla felkerült. Előterében a hazai nyomtávnak megfeleő vasúti sínpáron futnak a végtelenbe a mozdony kerekei.

Az emlékmű ötlete a települést 1994 óta vezető Mártha Mihály Tibor fejéből pattant ki. Az elképzeléshez csatlakozott a Fényeslitkéért Faluvédő Közalapítvány is. Az ötletet és a megvalósítást a fényeslitkei East-West Gate intermodális terminál is támogatta. Az utóbbi Európa legnagyobb szárazföldi vasúti intermudulárás átrakója.

Hadnagy Attila, a MÁV pályavasúti területi igazgatója úgy fogalmazott ünnepi beszédében, hogy a mai nap nem csupán egy emlékmű avatásáról szól, hanem egy közösség tiszteletéről. "Ma nem csak egy követ állítünk, hanem egy emléket. Méltő maradandó emléket, akik egy egész közösség számára mutattak példát kitartásból, szorgalomból és az önzetlen munka tiszteletéből. A mai napon a vasutasokra emlékezünk, azokra az dolgos emberekre, akik nap mint nap fáradhatatlanul dolgoztak a síneken, a mozdonyokon és az állomásokon. Azokra,akik hajnaltól estig szolgálták a közlekedést az ország vérkeringését a mindennapi életet" - mondta a területi igazgató.

Dr. Seszták Miklós, a térség országgyűlési képviselője köszöntőjében rámutatott, hogy Fényeslitke a vasút nélkül szegény lenne. Ezzel a mai nappal, ezzel a kővel a sínpárral emlékezik minden vasútasra és a 204 fényeslitkei vasutas munkájára. A képviselő köszönetét fejezte ki a vasutasoknak az áldozatos munkáért, amit a köz szolgálatában végeznek.