Egy rutinnak számító porcműtét után szombat éjszaka a kórházból még felhívta édesapját a szívbemarkoló utolsó szavakkal: "Apa, annyira fáj, hogy én ebbe belehalok..." Másnap hajnalban pedig végleg lehunyta a szemét.

A pedagógus, aki utat mutatott: A Móra Ferenc Általános Iskola motorja

Toldi András nem csupán tanította a történelmet és a testnevelést, hanem maga is példát mutatott emberségből. A Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola Petőfi Sándor Tagintézményének igazgatója, Tóth Péter Pál mély fájdalommal emlékezett meg az intézmény meghatározó alakjáról. Andrásnak ez az iskola volt az első és egyetlen munkahelye, ahol 2022 szeptembere óta dolgozott elismert, kiemelkedő pedagógusként és osztályfőnökként. Jelenlegi 7. osztályos, 15 fős közössége jövőre ballagott volna az ő vezetése alatt.

Kollégái és diákjai egyaránt felnéztek rá; derűs személyisége, mély alázata, precizitása és korát meghazudtoló bölcsessége révén az iskola igazi motorja volt. Különösen szívén viselte a tehetséggondozást – nemcsak a sportban, hanem a humán tudományok terén is, számos tanulmányi versenyre sikeresen felkészítve tanítványait. Emellett kiemelt figyelmet fordított a hátrányos helyzetű gyermekek felkarolására és a rászoruló családok támogatására. Ezt az önzetlen segítőkészséget otthonról, a szülői házból hozta magával, hiszen édesapja tűzoltóként nap mint nap a közösségért és az emberekért dolgozott. Az intézményvezető szavaival élve: András mindig tettre kész, életigenlő ember volt, aki valami pluszt akart adni a világnak.

Mivel Borbánya egy olyan kisvárosias városrész, ahol mindenki ismer mindenkit, a tragédia az egész helyi közösséget megrázta. Az iskola vezetése azonnal intézkedett: a diákok, kollégák, szülők és lakosok számára az iskolapszichológus bevonásával – egyéni és kiscsoportos formában – kríziskezelő és mentálhigiénés támogató programot indítanak, amely a nyári szünet alatt is folyamatosan segítséget nyújt a gyász feldolgozásában.

A pályák gólkirálya: A szívvel-lélekkel küzdő csatár

András a katedra mellett a futballpályákon is kimagasló sikereket ért el. Csodálatra méltó módon tudta összeegyeztetni a hétköznapi tanári munkát a délután 4 óra utáni edzésekkel és a hétvégi mérkőzésekkel. Pályafutása során közel 500 mérkőzésen lépett pályára, és lenyűgöző módon 270 gólt szerzett.

Sporttársai, barátai és korábbi edzői teljesen összetörtek a felfoghatatlan veszteség hallatán:

• Közeli kollégája és barátja elmesélte, hogy Bandi jóval több volt számára egy játékosnál; rendkívül szoros, családi kötelék fűzte hozzájuk, és szinte sokkos állapotba kerültek, amikor a tragikus hírt megkapták.
• Mátészalkára kifejezett kérésre igazolták le, hiszen rendkívüli csatár hírében állt, aki a pályán kívül is fantasztikus családapa és férj volt.
• Egy barátja összetörten emlékezett vissza a mindig tisztelettudó, mosolygós fiatalemberre, akit rendszeresen látott edzésre járni, és aki imádott a barátaival futballozni.

• Illés László, korábbi sportvezető felidézte azt az időszakot, amikor András a Baktalórántháza színeiben gólkirály lett Gábor edzősége alatt. Illés annak idején személyesen látogatta meg a szülőket, hogy meggyőzze őket az átigazolásról.
• Emlékezetes maradt egy Bakta–Sényő mérkőzés, amelyet 3–0-ra nyertek meg: András a meccs után sírva hagyta el a pályát, mert annyira szívén viselte a csapat sorsát, és úgy érezte, mindent megtett a sikerért.
• Bár mentálisan és fizikálisan is nehezebb időszakból érkezett a klubhoz, hat hónap alatt újjáépítették a játékát, a csapatot köré szervezték, ő pedig 37 góllal hálálta meg a bizalmat, és gólkirály lett.

A sors keserű fintora, hogy András éppen a napokban (szerdán) egyeztetett arról, hogy visszatér Sényőre futballozni, hiszen ott lakott, közel volt az otthonához, és a klubvezetés is örömmel várta vissza. A pénteki rutinnak szánt porcműtét előtt még megbeszélték, hogy a beavatkozás után újra beszélnek – senki sem sejthette, hogy ez volt az utolsó beszélgetésük.

"Mindenkiben csak a jót látta"

Toldi András életét a tiszta szív és az önzetlenség jellemezte. Olyan ember volt, aki az öltözőben is a fiatalokat gyámolította, maga mellé állította őket, és minden edzés előtt elsőként érdeklődött a csapattársak családja felől. Osztozott a barátok örömében, amikor gyermekük született, vagy amikor új lakásba költözhettek.

Édesapja zokogva így fogalmazott fia elvesztése után:

„Andris mindenkiben csak a jót látta.”

Ez az örökké mosolygós, csupaszív fiatalember nemcsak egy kiváló sportoló és elhivatott pedagógus volt, hanem egy csodálatos férj, szerető családapa és pótolhatatlan ember, akinek hiánya betölthetetlen űrt hagy maga után.

Emléke legyen áldott, nyugodjék békében!