INTERJÚ
A remény himnusza - interjú a dalról, Kisvárdáról és a helyzetről Nagy Szilárddal
Facebook oldalunkon a héten már láthatták Varga Miklós Európa című dalának feldolgozását, mely a világjárvány idején hitet és reményt szeretne adni mindannyiunknak. Az Európa 2020, illetve a YouTube-on másfél milliós nézettségnél járó klip egyik készítőjével, Nagy Szilárddal hangzott el a minap interjú a Friss FM-en. Ebből közlünk most részleteket.

Nagy Szilárdban és Ragány Misában sok a közös, így az is, hogy kisvárdaiak. Évek óta jó barátok, így természetes volt számukra a közös ötlet és munka. A dal soraiból kicseng a reménykedés és a szép jövő képe. A videoklipet, amiben felvillannak hazánk és Európa kultikus épületei és ikonikus helyei, mindössze két nap alatt vették fel.

- Miért éppen ezt a dalt választottátok?

- Misával elkezdtünk beszélgetni, hogy nekünk is a magunk módján talán hozzá kellene járulnunk a mostani szörnyű helyzethez, ami egész Európát, sőt az egész világot sújtja. És hát ugye egy előadóművész mi mással tud hozzájárulni, mint hogy ír egy dalt?! Viszont azt gondoltuk, hogy nem szeretnénk teljesen új dalt írni. Nyúljunk hozzá egy olyan dalhoz, ami tényleg a legtöbb ember szívét megmozgatja és írjuk át annak a szövegét – aktualizálva. Ezt a dalt nagyon sokszor éneklem, nagyon sok helyszínen, ráadásul Varga Miklóssal elég sokszor dolgozunk együtt. Így jött az ötlet, alig fél óra alatt, hogy az Európához nyúljunk.

- Mit szólt hozzá Varga Miklós?

- Mikor felhívtam, egyből támogatott. Azt mondta, ha méltó szöveget tudunk varázsolni az aktuális helyzetre, akkor 100 százalékosan mellettünk van.

- Olyannyira, hogy őt is láthatjuk a klipben. Ami, ha igaz, mindössze két nap alatt el is készült.

- Így van. Ráadásul tényleg mesébe illő volt, hogy lebeszéltük a klipforgatás napját, ami péntek volt és semmilyen koncepció nem volt a fejünkben. Összejöttünk, megbeszéltük még egyszer, hogy miről szól ez a dal. Már a kezünkben volt a felénekelt verzió, aznap készült el. Meghallgattuk százszor és újragondoltuk, mit szeretnénk üzenni és közölni. És valahogy elkezdtünk improvizálni.

- Miért éppen Nagy Szilárd, Ragány Misa?

- Hát, ez a kettőnk barátsága, kisgyerekkorunk óta mi a legjobb barátok vagyunk! Amikor elkezdtünk ötletelni erről a témáról, nem is volt kérdés, hogy együtt nyúlunk hozzá. Szeretünk más értékes dolgokat is együtt csinálni.

- Kisvárdán nagyon sokan ismernek benneteket, akár a gyerekkorotoktól, akár a diákévekből, akár már felnőttként. Mi például gyerekként ismertünk meg, mára meg már itt állsz előttünk, ilyen komoly dolgokat csinálsz és édesapa lettél!

- Ez a legszebb dolog az életemben, erre vagyok talán a legbüszkébb. Párommal együtt most hárman alkotjuk az új kis családot, van egy 2 és fél éves kisfiunk. Ez fantasztikus érzés. Még az elején vagyunk, de csak jó dolgokat tudok mesélni, új színt hozott az életünkbe! És óriási felelősséget is, de a legszebb dolog a világon szülőnek lenni. Kíváncsian várjuk a rengeteg változást – készen állunk rá, azt gondoljuk!

- Sokat jársz haza. A családod mellett mit jelent neked Kisvárda?

- Kisvárda nekem a szülőhazám! A város, ahova mindig is tartozni fogok és tartozhatok. Olyan szeretetet kapok a kisvárdai emberektől, amikor otthon vagyok és akkor is, ha távol, ami leírhatatlan! Járva a nagyvilágban, beszélgetve külföldi emberekkel, ismerősökkel, barátokkal – mindig irigykedve hallgatják a történeteinket, hogy itt milyen közösségek alakultak ki. Nagyon sok budapesti, nagyon sok külföldi embernek adott esetben csak egy-két fős a közeli társasága vagy még annyi sem. Kisvárdában van valami olyan plusz, olyan erő a közegben és a közösségben, hogy nagy, összetartó társaságok alakulnak, melyeket 10-15-20 év után sem tud semmi szétszakítani! És nem véletlen, hogy ezek a nagyon erős barátságok. Én sem Budapesten szereztem a nagy barátaimat, nem külföldön, amikor hajón dolgoztam, hanem mindenki, aki a mai napig kíséri az utamat és én is az övét, Kisvárdához kötődik.

- Olyan szakmád van, amelyben a mostani veszélyhelyzetben otthonmaradásra vagy ítélve és be is tartod a szabályokat a családoddal együtt, nem mentek el otthonról.

- Ez most nagyon nehéz helyzet. Nemcsak az előadó művészetet érinti, hanem minden szektort! De talán a turizmust és minket talált meg először ez a szörnyűség. Nekem van egy rendezvényszervező cégem, több mint 5 éve működik. Tehát nekem rendesen gyakorlatilag hétfőtől péntekig minden napomat ennek a cégnek a menedzselése, igazgatása tölti ki. Városnapokat, falunapokat szervezünk, különböző kulturális eseményeket. Együtt dolgozunk több mint száz előadóval. Hétvégén meg jönnek a fellépések. Van egy partizenekar, amiben 3 évig énekeltem. Egyedül is fellépek, és van egy duónk is, tehát három különböző produkciót menedzselünk és viszünk. Mindekközben próbálom úgy intézni a családi életemet, hogy legyen egy szabad vasárnapom. Ha van olyan nap, amikor 15 órát dolgozom, akkor a következőn csak 3-4 et és a családé a délután. Nyilván ezt nehéz összehozni, de körülbelül így néz ki az életem, amikor nincs vírus.


- Szerencsére Kisvárdán nagyon sok tehetséges fiatal van. Aki ebben képzeli el a jövőjét és a pályáját, annak mit tanácsolsz?

- Szerintem a legfontosabb az, hogy minden körülmények között higgyünk magunkban és soha ne adjuk fel! Bár nagyon fiatalon, 17 évesen kaptam egy nagyon nagy lökést a magyar televíziótól és az „István a király”-tól, utána azért érkeztek nagyon nehéz évek. Akkor elgondolkodtam én is, hogy merre tovább. Ha ott feladom, nyilván nincs most ez a dal, vagy nem énekeltem volna 4 évet külföldön. Ha valaki igazán azt érzi, hogy neki alkotnia kell, színpadra született, ez tartozik hozzá, akkor azért sem szabad feladni, mert ha elindulunk más irányba, soha nem leszünk igazán boldogok! Mindenkinek meg kell fogalmaznia egy ponton, hogy mi a küldetése. Talán ez a pálya rapszodikusabb, mint oly sok más, de minden pályában megtalálható ez a fent és lent. Akármilyen hivatást választunk magunknak, nincs olyan hogy mindig jó vagy mindig rossz. Mindig higgyünk abban, amit a küldetésünknek érzünk!

- A mostani helyzetben mit üzensz a kisvárdaiaknak és a térség lakóinak?

- Próbáljuk meg betartani azt, amit nap mint nap hallunk a médiában. És próbáljunk ezzel az üzenettel tényleg azonosulni! Ez a „maradj otthon” kampány ne váljon elcsépeltté a mindennapjainkban! És ne történjen meg adott esetben az, hogy két-három hét elteltével legyintünk rá, mert már meguntuk ezt hallani! Mindenkinek azt tanácsolom, hogy tényleg maradjon otthon, a lehető legkevesebbet érintkezzen mindenkivel. Így talán megfékezhető a vírus extrém továbbterjedése. Ezt nálunk sokkal okosabb és sokkal tapasztaltabb emberek állítják, nem csak Magyarországon, hanem az egész világon! Nem véletlen ez, ilyenkor szépen be kell állni a sorba és végrehajtani azt, amit kérnek tőlünk.

- FrissMédia -