A becsapódás brutális volt. A személyautó, amely eddig tisztázatlan okokból tért át a szemközti sávba, szinte a felismerhetetlenségig torzult. A sofőr, aki egyedül utazott, a saját autójának foglyává vált. A kormánykerék olyan erővel nyomódott az ülésbe, hogy szinte a háttámlához préselte a testét. A helyszínre érkező kisvárdai hivatásos tűzoltókat egy olyan kép fogadta, amely a legtapasztaltabbakat is próbára teszi.

Miközben a mentőhelikopter propellereinek hangja hasította a levegőt, és a földön a mentőszolgálat egységei küzdöttek az idővel, a lánglovagok megkezdték a harcot a vas ellen. Harminc percen át tartó, megfeszített küzdelem volt. A feszítővágó minden egyes reccsenése egy lépéssel közelebb vitte őket a beszorult férfihoz. Végül, a csodával határos módon, élve emelték ki a roncsból, és átadták a mentőknek, akik válságos állapotban, helikopterrel szállították a nyíregyházi kórházba.

A tartály sértetlen maradt. Ez a mondat rejti a megkönnyebbülést. De gondoljunk bele, mi történt volna, ha csak egy kicsit is másképp alakulnak a dolgok.

Képzeljük el a pillanatot, ahogy az ütközés erejétől a tartály fala felszakad. A 21 tonna gázolaj és 3 tonna benzin gőze a levegőbe tör. Egyetlen szikra az összegyűrt fémek súrlódásából, és az anarcsi határ egy pillanat alatt a pokol előszobájává változik.

Egy mindent elnyelő, fülsiketítő robbanás következik. A tűzfal, amely több száz méter magasra csapna fel, elemésztené a járműveket és mindent a közvetlen közelben. A személyautó sofőrjének esélye sem lenne a túlélésre. A mentésükre siető tűzoltóknak és mentőknek a saját életükért kellene menekülniük a pusztító hő és a lökéshullám elől.

A környéket sűrű, fekete, mérgező füst borítaná be, az égő üzemanyag az úton és az árkokban hömpölyögne, ökológiai katasztrófát okozva. A Kisvárda és Anarcs közötti út napokra, ha nem hetekre egy kiégett, apokaliptikus táj mementójává válna. A mentési művelet a legszörnyűbb feladattá válna: a reménytelen kármentesítéssé.

Forgatókönyv II: Az Acélprés

Van egy másik, talán még hátborzongatóbb lehetőség. Mi történik, ha a személyautó nem oldalról kapja az ütést, hanem a tehetetlenségtől hajtva a hatalmas tartálykocsi alá szorul?

A 24 tonnás monstrum súlya egy szempillantás alatt palacsintává préselné a karosszériát. Az autó acélkoporsóvá válna, amelyből nincs menekvés. A tűzoltók feszítővágója tehetetlen lenne a több tonnás teher ellen. A helyszínre speciális nehézemelő darukat kellene hívni, ami órákig is eltarthatna.

Ez idő alatt a mentőcsapatoknak tehetetlenül kellene nézniük a mozdíthatatlan acéltömeget, tudva, hogy alatta már valószínűleg nincs kiért küzdeni. Minden egyes perc, ami a daru érkezéséig telik, a remény halála lenne. A mentés ebben az esetben nem egy élet megmentéséről, hanem egy kegyeleti feladatról szólna: egy test kiemeléséről egy felismerhetetlenségig roncsolódott fémkupac alól.

Csütörtök délután Anarcsnál a szerencse, a gondviselés és a kisvárdai tűzoltók hihetetlen lélekjelenléte és szakértelme győzött. Egy ember életéért még küzdenek az orvosok, de egy egész közösség lélegezhet fel, hogy elkerülte a katasztrófát. Ez a baleset örök emlékeztető marad: az utak veszélyesek, az élet törékeny, a hősök pedig köztünk járnak – és néha egy feszítővágóval a kezükben érkeznek.