A szökésről az első híradások a második napon jelentek meg. A Budapesti Őrezred állományába tartozó Péter 1994 december 21-re virradó éjszaka szökött meg Budapest egyik katonai objektumából, ahol őrszolgálatot látott el. Géppisztolyának tusát letörte, azért, hogy könnyebben elrejthesse fegyverét ruházata alatt. A szökött katona keresésére megmozdult a főváros szinte összes rendőre. Egyenruhások és civilek százai keresték a katonaszökevényt, miközben ő egyik katonatársa testvérénél, L. Ferencnél szállt meg. Másnap pénz híján kirabolt egy közértet a Kosztolányi Dezső téren.

Mint egy hollywoodi díszlet

Azon az estén W. Attila éppen arra sétált barátaival, a Móricz Zsigmond körtér felé haladtak. Elérték az élelmiszerboltot, akkor kivágódott annak ajtaja és egy vékony, magas fiatalember ugrott ki bentről. Kezében géppisztolynak tűnő valamit szorongatott. Az akkor 19 éves Attila úgy emlékszik, hogy a földbe gyökerezett a lába a látványtól.

Péter hátrafelé menekült, szemmel tartotta a baráti társaságot. Néhány pillanat múlva kijött a bolt alkalmazottja, és segítségért kiáltott… Attila nem sokat gondolkodott, Péter után eredt, majd nem bírva a tempót, lemaradt a többi üldözőtől. Ekkor hatalmas ütést érzett a jobb combján, majd a gépkarabély hangos kattogását hallotta - mintha sorozatlövés lett volna. Attila elterült a földön, lábából ömlött a vér. Szerencsés véletlen, hogy nem szenvedett maradandó vagy életveszélyes sérülést.

A bejelentést követően a rendőrség lezárta a metrókijáratokat ott, ahol feltételezhető volt a fegyveres katona megjelenése. A Moszkva téren valami nagyon Amerika-szerű valóság fogadta az arra járókat: az ajtókkal szemben rendőrautók, villogó kék futófények, fegyveresek.

A rendőrök, amikor megérkeztek helyszínre, a furgonból osztották szét a géppisztolyokat és a golyóálló mellényeket. Aztán megindultak a metró bejárata felé, nagy hangon oszlatták a népet – emlékszik vissza Kovács L. Olivér újságíró, aki épp a helyszínen volt akkor. Újabb rendőrautók érkeztek, de Pétert mintha a föld nyelte volna el.

A fiatalember, miután megszerezte a bolt bevételét, ami 23 800 forint volt, kilépett az üzletből, ekkor látta meg a vele egykorú baráti társaságot. Menekülőre fogva dolgot, a föld felé irányítva gépfegyverét elengedett egy sorozatot. A kiképzett katona úgy gondolta, hogy ez majd kedvét szegi az üldözőinek, hogy rablót fogjanak.

Csakhogy az a jó öreg szovjet gépkarabély kitámasztás nélkül olyan, mint a betörésre váró hátasló: rúg össze-vissza. A támasz nélkül eleresztett sorozat egyik lövedéke sebesítette meg Attilát, amiről Péter akkor még nem tudott. Kijátszva üldözőit sikeresen elmenekült, majd egy vasúti töltésnél kiürítette a tárat, elrejtette a fegyvert. Megijedt, nem akart több bajt. Nem akart több lövöldözést és azt sem akarta, hogy esetleg más használja a fegyverét. Ezért ürítette ki a tárat, s a lőszereket magánál tartva visszament első ízben is búvóhelyet biztosító barátjához, aki a pénzen ruhákat vett neki.

Együtt töltötték a karácsonyt, majd Péter december 27-én este hét után fegyver nélkül, de lőszerrel a zsebében vonatra szállt, és elindult Debrecen felé.

Folytatjuk...

A szereplők nevét megváltoztattuk.

Forrás: a katona elbeszélése, helyszíni információk, korabeli (1994-1996) helyi és országos lapok, Honvédelmi Szemle, levéltár.

- FrissMédia -