Cápatámadás bálnavadászaton – mikor le akarjuk tesztelni palóc barátunkat, hogy mennyire felejtette el ezt a csodás nyelvjárást a budapesti közegben, akkor mindig ezt a két szót mondatjuk ki vele. A palóc nyelvjárás egyik legjellemzőbb hangtani sajátsága az „a” és „á” hangoknak a köznyelvitől eltérő ejtése; az „a” helyett rendszerint ajakzárás nélkül képzett „â”-t ejtenek (rövid „á”), az „á” helyett pedig az ajakzárás különböző fokával képzett, néhol egészen „ó”-ba hajló „ā”-t (hosszú „a”). Helyenként még hallható a régmúlt igeidő: megcsókolt volt, a „megyek” helyett pedig a fiatalok beszédében is elég általános a menek, például âszt mënëk fiërjhë (aztán nemsokára férjhez megyek). Az helyett gyakran a névelő használatos, például így mondják: a asztalon, a Ödön stb. Valamint jellemző a suksükölés. A palócok alatt a Mátra, a Bükk-vidék központi részétől északra fekvő medence jellegű területek, illetve a Nógrádi-medence és az Ipoly-völgye magyar parasztsága értendő, a 19–20. században. A „Palócföld” (Felföld) lakóit leginkább a folklór közös sajátosságai, a 20. század első felében is fennmaradt nagycsaládrendszer és az azt tükröző településszerkezet, a római katolikus vallás, valamint a kétféle „a” hangot használó nyelvjárás köti össze. A palócság létszámát egykor 600 000 főre becsülték, de ezt az egykor egy tömbben élő etnikumot több olyan csapás is érte, aminek hatására ez a létszám mára feleződött, harmadolódott.

A palócok tudatában ott élnek az ősi hitvilági alakok, hiedelmek, babonás képzetek, a „garabonciás gyiák”, a „tüzes emberek”, a „bolygótüzek”, a „nyavalya” és a „tudalmas halottlátó asszony”. Több helyen ma is tartják az ördöglagzi, a mátkatál, a kiszehordás, a villőzés, májfaállítás, a Luca-nap, a betlehemezés és a karácsonyi vesszőhordás szokását. Ezekben a népszokásokban az ősi belső-ázsiai hitvilág maradványai a kereszténységgel keverednek.

Az alábbiakban nézzünk pár palócos igét – vajon megtaláljátok a párját?

Abajgat – piszkál

Búbikázik – négykézláb mászik

Csaponik – soványodik

Csurdít – szalonnát süt

Díbogják – beszélik

Elkasmar – elvesz, elragad

Faldos – ugat a kutya

Káncsong – hintázik a széken

Kranfírol – császkál, mászkál

Lapogat – vállvereget

Liba van rajtam – kiráz a hideg

Maródi – betegállományban van

Pacuha – rendetlen öltözéket viselő

Pacsál – pancsol