A mérkőzés előjelei nem is lehettek volna drámaiabbak. Az angol válogatott 90 éve, a labdarúgás őshazájában veretlen volt a kontinensről érkező csapatokkal szemben. A Wembley Stadion egy bevehetetlen erődnek tűnt, ahol az angolok magabiztosan, talán kicsit dölyfösen várták a "kis magyarokat". A brit sajtó lekezelően írt a Sebes Gusztáv vezette olimpiai bajnokokról, nem sejtve, hogy taktikai forradalomra készülnek ellenük.

Hatos a Wembleyben

Aztán a bíró a sípjába fújt, és a futballvilág örökre megváltozott. Alig telt el egy perc, amikor Hidegkuti Nándor bombagóljával a magyarok máris vezettek. A stadion elcsendesedett, az angol játékosok pedig csak keresték a labdát és a helyüket a pályán.

A magyar csapat játéka olyan volt, mint egy tökéletesen komponált szimfónia. A visszavont középcsatár (Hidegkuti) szerepköre megoldhatatlan feladat elé állította az angol védelmet. És ott volt Puskás Ferenc. A Száguldó Őrnagy a 24. percben bemutatta azt a cselt, amit azóta is tanítanak: egy hanyag visszahúzós mozdulattal elküldte Billy Wrightot, az angol csapatkapitányt – ahogy a pesti flaszteron mondták – "újságot venni", majd a hálóba bombázott.

A végeredményt minden magyar gyerek kívülről fújja: Anglia–Magyarország 3:6. Gólszerzőink: Hidegkuti (3), Puskás (2), Bozsik.

Több mint egy győzelem

Ez a diadal nemcsak a sportról szólt. A Rákosi-korszak nehéz éveiben, a diktatúra szürkeségében ez a győzelem visszaadta a magyar emberek önbecsülését. Szepesi György legendás rádióközvetítését hallgatva milliók érezték úgy: valami világraszólót alkottunk, valamiben mi vagyunk a legjobbak a világon. A mérkőzés taktikai újításai (a 4-2-4-es felállás előfutára) pedig alapjaiban reformálták meg a világ labdarúgását.

Miért a Magyar Labdarúgás Napja?

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 1993-ban, a mérkőzés 40. évfordulóján döntött úgy, hogy november 25-ét a Magyar Labdarúgás Napjává nyilvánítja.

Ez a nap nemcsak Grosicsról, Buzánszkyról, Lórántról, Lantosról, Bozsikról, Zakariásról, Budairól, Kocsisról, Hide gkutiról, Puskásról és Cziborról szól. Szól mindenkiről, aki valaha stoplist húzott, aki a pálya szélén rekedtre kiabálta magát, és aki hisz abban, hogy a magyar futballnak nemcsak dicső múltja, hanem jövője is van.

Ma, 72 év távlatából is kalapot emelünk az Aranycsapat előtt. Köszönjük az élményt!