Lapunknak Lengyel Tímea, az akciót szervező Segítő Kéz az Elesetteknek Alapítvány alapítója mesélt az immár hagyománnyá vált akcióról.

Most is olyan helyen tudtatok jótékonykodni, ahol nagy szükség volt rá. Mit tudhatunk Dávidról és a családjáról?

Személyesen ismerem az anyukáját, hiszen kisvárdaiak. A családban 8 gyerek van és Dávid kivételével mindenki lány. Az iskolakezdés még egy átlagos családnak is nagy kihívás, pláne ott, ahol több gyermek van. Ezért döntöttünk úgy, hogy most nekik segítünk, Dávidnak pedig egy különleges meglepetéssel is készültünk, mivel ő nagy focirajongó.

Így jöttek képbe a kisvárdai focisták?

Igen, hiszen ők is minden évben jótékonykodnak, így amikor megemlítettem nekik a családot, rögtön mondták, hogy segítenek. Emberségből jelesre vizsgáztak: Dávidnak a saját fizetésükből vettek sportszereket, különböző márkás termékekkel - Adidas, Dorko - de egy iskolatáskát is kapott a kisfiú, ami tele volt tanszerekkel. Most 4. osztályos, a kisvárdai Somogyi Rezső Általános Iskolába jár, így jól jött minden.

Hogyan reagált Dávid a meglepetésre?

Az eszközöket és a ruhákat a Várkerti Stadionban adtuk át, ott, ahol Dávid még sosem járt. Nagyon meghatódott, azt mondta, hogy neki még sosem volt Adidas cipője. A focistáknak is megható volt a jelenet, hiszen a jelenlévő öt játékos (Jasmin Mesanovic, Driton Camaj, Kovács Marcell, Körmendi Kevin és Szőr Levente) közül a montenegrói válogatott Driton Camaj elmondta, hogy az ő édesapja is hat lánytestvérrel együtt nőtt fel. A záhonyi származású Kovács Marcell is nagy családban cseperedett fel, így jól tudja, az iskolakezdés nem kis teher a családokra nézve.

Ha jól tudom, itt még nem ért véget a történet.

Így van, hiszen a családot meghívtuk a vasárnapi bajnoki mérkőzésre is, ahol ráadásul nyertünk. A focisták fogadták Dávidot, bemehetett az öltözőbe és bepillantást kaphatott az edzésbe, a stadionban pedig a nagy focipályán leülhetett a kispadra is. A család többi tagjának is tudtunk segíteni, ők szintén iskolaszereket és mindenféle finomságokat kaptak az iskolakezdésre, amit reggelire megehetnek, mielőtt elindulnak az óvodába, iskolába. Ilyenkor nem csak a testük, de a lelkük is gazdagodik, hiszen ez az élmény egész életükben elkíséri majd őket, hogy segítettek rajtuk, hogy számíthattak az emberekre. Bízom benne, hogy egy nap, ha tudnak, ők is segítenek majd a rászorulókon, szebbé téve ezzel valaki más életét. Ennyit kérek csak tőlük, hogy ha felnőnek, vigyék tovább ezt a szellemiséget.