Kínáról sokáig ugyanazok a képek éltek az európai emberek fejében. A Nagy Fal, a Tiltott Város, a pagodák, a sárkányünnepek és az ősi hagyományok országa jelent meg előttünk, amelyet különleges kultúrája tett egzotikussá. Az elmúlt két évtizedben azonban egy másik Kína is megszületett. Egy olyan ország, ahol a mesterséges intelligencia, a digitális fizetés, a robotika és a világ legfejlettebb közlekedési rendszerei a mindennapok természetes részei.

Dr. Kiss Róbert Richard Prima Primissima-díjas turisztikai szakújságíró vendége ezúttal Panajoth-Fejér Dávid volt, aki hosszú évek óta él Kínában, ahol influencerként turisztikai kampányokat készít, városokat mutat be, éttermeket népszerűsít, és több millió követője előtt ismerteti meg a modern Kína kevésbé ismert arcát. Munkája miatt gyakorlatilag folyamatosan úton van: egyik nap egy történelmi városban forgat, másnap már egy ultramodern metropoliszban készít reklámfilmet, miközben testközelből látja azt az átalakulást, amelynek eredményeként Kína a világ egyik vezető gazdasági és technológiai hatalmává vált.

„Itt teljesen más a munkamorál”

A beszélgetés elején Dr. Kiss Róbert Richard arra volt kíváncsi, miben különbözik leginkább a kínai munkakultúra az európaitól. Panajoth-Fejér Dávid szerint erre nagyon egyszerű a válasz: szinte mindenben.

– „A kínai üzleti világ teljesen máshogy működik, mint a magyar. A kínaiak rengeteget dolgoznak, ezt össze sem lehet hasonlítani az európai mentalitással. A cégünknél hivatalosan ugyan a vasárnap a pihenőnap, de ezt sem mindig tartják be. Teljesen más a munkamorál Kínában, mint Magyarországon vagy az Európai Unióban.”

Az influencerek világa kívülről sokszor könnyednek tűnik, a valóság azonban egészen más. A forgatások rendszerint hajnalban kezdődnek, gyakran több száz kilométeres utazással folytatódnak, majd egész napos felvételek következnek. Este pedig még mindig nincs vége a munkának.

– „Volt olyan napom, hogy 5:45-kor keltem, átutaztam egy másik városba forgatni, este kilenc-tíz körül fejeztük be a munkát, de utána még élő értékesítés következett a kínai TikTokon. Előfordult, hogy csak éjfélkor értem haza.”

1800 kilométer? Kínában ez szinte mindennapos

A beszélgetés következő témája a közlekedés volt. Dr. Kiss Róbert Richard felidézte, hogy a kínai gyorsvasutak ma már világszerte fogalomnak számítanak, Panajoth-Fejér Dávid pedig saját tapasztalataival támasztotta alá ezt.

– „Guangzhouból mentem forgatni, nagyjából 1800-1900 kilométerre. Hat óra alatt odaértem gyorsvasúttal. Sokan azt gondolnák, hogy repülővel gyorsabb lenne, de ez nem feltétlenül igaz.”

A magyarázat egyszerű.

– „A repülőtér messze van a várostól, előbb ki kell jutni, korábban oda kell érni, aztán a célállomáson újra utazni kell a belvárosig. A vasútállomás viszont bent van a városban, és sokszor tíz-húsz percre van attól a helytől, ahol dolgozom.”

Dr. Kiss Róbert Richard arra is rákérdezett, mennyire megbízható ez a rendszer. Panajoth-Fejér Dávid válasza sok európai számára szinte hihetetlenül hangzik.

– „Két-három naponta utazom vonattal, és még soha, egyetlen másodpercet sem késett a szerelvény.”

A kínaiak ráadásul egészen másként gondolkodnak a távolságokról.

– „Mondják, hogy nincs is messze, csak 1900 kilométer. Magyar szemmel ez elképzelhetetlen, de ott ez teljesen természetes.”

Robotok hozzák a vacsorát

Sok európai úgy gondolja, hogy a robotok még mindig inkább kiállításokon vagy laboratóriumokban láthatók. Kínában azonban már a hétköznapi szolgáltatások részei.

– „Megrendelem az ételt a szállodába, a robot pontosan tudja, melyik emeletre kell mennie. Beszáll a liftbe, feljön a szobám elé, a telefonom jelez, hogy megérkezett. Megnyomom a gombot, kinyílik a rekesze, elveszem az ételt, ő pedig továbbmegy.”

Dr. Kiss Róbert Richard arra is rákérdezett, vajon ez csak néhány különleges hotelben működik-e.

– „Nem. A Starbucksnál ugyanúgy találkozhatsz vele, mint egy sushiétteremben vagy sok más vendéglátóhelyen. Néhány nap után már teljesen természetesnek veszed.”

WeChat nélkül ma már szinte lehetetlen boldogulni

A magyar turisták számára az egyik legnagyobb meglepetést valószínűleg nem a felhőkarcolók vagy a gyorsvasutak jelentik majd, hanem az, hogy Kínában a készpénz szinte teljesen eltűnt a mindennapi életből. Panajoth-Fejér Dávid szerint a digitális fizetés ma már nem egyszerűen kényelmi szolgáltatás, hanem az élet alapfeltétele.

– „A Visa-kártyával még tudsz készpénzt felvenni automatából, de fizetni szinte sehol sem lehet vele. Minden a WeChaten keresztül működik.”

A WeChat azonban jóval több egy mobilfizetési alkalmazásnál.

– „Taxit rendelek vele, azon keresztül fizetem a lakbért, a telefonszámlát, a vásárlást, a munkát is ezen keresztül intézem. Gyakorlatilag az egész életem benne van.”

Éppen ezért azt tanácsolja minden Kínába készülő turistának, hogy már indulás előtt ismerkedjen meg az alkalmazással.

– „Én azt mondom mindenkinek, hogy ha Kínába készül, az első dolga legyen letölteni a WeChatet. Enélkül nagyon nehéz lesz közlekedni, fizetni vagy ügyet intézni.”

Dr. Kiss Róbert Richard megjegyezte, hogy Kína ezzel tulajdonképpen teljesen új szintre emelte a digitális életet. Míg Európában külön alkalmazás tartozik a bankoláshoz, a közösségi médiához, a taxirendeléshez vagy az üzenetküldéshez, addig Kínában ezek jelentős része egyetlen rendszerben működik. Panajoth-Fejér Dávid szerint éppen ez teszi rendkívül kényelmessé a mindennapokat.

– „Ez szerintem sokkal komplexebb alkalmazás, mint bármi, amit Európában használunk.”

A csípős ételek országa? Ennél sokkal több

A kínai gasztronómiáról is sok tévhit él Európában. A legtöbben úgy gondolják, hogy létezik egyetlen „kínai konyha”, miközben valójában tartományonként teljesen más ízek, alapanyagok és hagyományok jellemzőek. Panajoth-Fejér Dávid munkája során rendszeresen készít reklámkampányokat éttermek számára, így olyan fogásokat is megkóstol, amelyeket turistaként valószínűleg kevesen rendelnének meg.

– „Volt olyan étterem, ahol annyira csípős volt az étel, hogy a forgatás végére feldagadt a szám, teljesen vörös lettem. Azt hittem, túl vagyok rajta, de másnap újra egy csípős étteremben forgattunk.”

A legemlékezetesebb élmények közé mégsem ez tartozott.

– „Egyszer kacsafejet kellett ennem egy reklámkampányban. A szakács azt mondta, ő maga is legfeljebb egyet tud belőle megenni, nekem viszont jó néhányat kellett megkóstolnom a felvétel kedvéért.”

A különleges ételek azonban csak egy szeletét jelentik a kínai gasztronómiának.

– „Sokan még mindig azt gondolják, hogy Kínában csak kínai étel van. Ez egyáltalán nem igaz. Guangzhou világváros, egyik nap japán ételt eszem, másnap olaszt, aztán franciát vagy thai ételeket. Gyakorlatilag a világ összes konyhája megtalálható.”

Dr. Kiss Róbert Richard arra is rákérdezett, vajon mindenhol ugyanannyira szeretik-e a csípős ételeket.

– „Nem. Ez teljesen régiófüggő. Szecsuánban vagy Jiangxiban nagyon csípősen főznek, Guangzhouban viszont egyáltalán nem ez a jellemző.”

A biztonság ára a folyamatos megfigyelés?

A beszélgetés egyik legérdekesebb témája a közbiztonság volt. Dr. Kiss Róbert Richard felidézte, hogy Kínában szinte minden közterületet kamerák figyelnek, és arra volt kíváncsi, hogyan élik ezt meg az ott élők. Panajoth-Fejér Dávid szerint a kamerarendszer valóban mindenütt jelen van.

– „Ha bemész a metróba, ugyanúgy átvizsgálnak, mint egy repülőtéren. A csomagodat átvilágítják, biztonsági kapun mész át, minden ellenőrzött.”

A közterületeken is hasonló a helyzet.

– „Minden be van kamerázva. Ha valaki például ellopna egy kerékpárt, gyakorlatilag a következő utcán elfognák. Emiatt az ilyen jellegű bűncselekmények szinte megszűntek.”

Dr. Kiss Róbert Richard felvetette, hogy európai szemmel ez már túlzott megfigyelésnek tűnhet. Panajoth-Fejér Dávid szerint azonban a kínaiak egészen másként tekintenek erre.

– „Ők azt mondják, hogy ez a saját biztonságuk érdekében van. Nem nagyon hallani terrorcselekményekről vagy utcai bűnözésről, és sokan ezt a kamerarendszernek tulajdonítják.”

„Sosem érzem magam idegennek”

A technológia és a modern infrastruktúra mellett talán még fontosabb kérdés, hogyan fogadják a kínaiak a külföldieket. Panajoth-Fejér Dávid válasza egyértelmű.

– „Nagyon befogadó emberek. Sokszor még azelőtt, hogy ismert lettem volna, teljesen idegenek odahívtak az asztalukhoz, hogy üljek le, egyek velük. Ilyet nagyon sokszor átéltem.”

Azt mondja, hosszú évek után már nem vendégként tekint az országra.

– „Őszintén szólva sokszor úgy érzem, mintha a kínaiak lennének a második családom. Soha nem érzem azt, hogy idegen lennék.”

Ugyanakkor azt sem hallgatja el, hogy a külföldi életnek vannak nehéz pillanatai.

– „Ha valaki csak két-három hétre érkezik, biztosan le lesz nyűgözve. De hosszabb távon azért hiányzik a család, a barátok. A magány talán a legnehezebb része annak, hogy ennyire messze élek.”

Mit érdemes megnézni Kínában? A modern városok mellett a történelem is lenyűgöző

A beszélgetés végén Dr. Kiss Róbert Richard arra kérte Panajoth-Fejér Dávidot, hogy adjon tanácsot azoknak a magyaroknak, akik először készülnek Kínába. Az utóbbi években egyre több közvetlen légi járat köti össze Budapestet a kínai nagyvárosokkal, ezért sokan tervezik, hogy saját szemükkel is megnézik a világ egyik leggyorsabban fejlődő országát. Panajoth-Fejér Dávid szerint azonban Kína akkora, hogy egyetlen utazás alatt lehetetlen teljes képet kapni róla.

– „Azt gondolom, hogy ha valaki Kínába tervez menni, akkor érdemes hosszabb időre érkezni. Ez egy hatalmas ország, rengeteg különböző kultúrával, természeti látnivalóval és várossal.”

A klasszikus úti célokat természetesen nem lehet kihagyni.

– „Pekinget, Sanghajt, Guangzhou-t és Senzsent mindenképpen érdemes felkeresni, de Hongkongot sem hagynám ki. Emellett Guilin, Guizhou vagy Xi'an is fantasztikus úti cél, hiszen egyszerre mutatják meg Kína természeti szépségeit és történelmét.”

Dr. Kiss Róbert Richard megjegyezte, hogy Kína egyik legnagyobb különlegessége éppen az, hogy a modern metropoliszok mellett néhány órányi utazással több ezer éves történelmi emlékekhez lehet eljutni. Panajoth-Fejér Dávid szerint ez az ország egyik legnagyobb ereje.

– „Ezt szeretem Kínában a legjobban. Ott van a modern Kína a felhőkarcolókkal, a robotokkal és a gyorsvasutakkal, de közben ott van a régi Kína is. Többször forgattam olyan helyeken, ahol több ezer éves épületek között sétáltam. Ezeknek a helyeknek valóban lelkük van.”

A siker mögött kitartás és fegyelem áll

Dr. Kiss Róbert Richard arra is kíváncsi volt, mit gondol vendége arról, mi az, amit Európa átvehetne Kínától. Panajoth-Fejér Dávid nem a technológiát említi elsőként. Szerinte a fejlődés alapja sokkal inkább az emberek hozzáállása.

– „A szorgalmat, a kitartást és azt, hogy hisznek abban: együtt nagyon nagy dolgokat lehet létrehozni. Harminc-negyven évvel ezelőtt Kína még egészen más ország volt, ma pedig a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalma. Ez nem véletlen.”

Úgy látja, a kínai társadalom egyik legfontosabb sajátossága az előrelátás és a tudatos tervezés.

– „Nálunk a forgatások percre pontosan meg vannak szervezve. Tudjuk, hogy 10 óra 14 perckor hol kezdünk forgatni, 11 órakor hol leszünk, 11 óra 25 perckor mi következik. Minden előre meg van tervezve.”

Ez a gondolkodásmód a mindennapi életben is megjelenik. A kínai turisták például részletes útitervvel érkeznek külföldre, óráról órára megtervezik, mit szeretnének megnézni, és ugyanilyen szervezettség jellemzi a munkát, a közlekedést vagy akár a szolgáltatásokat is.

Két világ találkozása

A beszélgetés végére világossá válik, hogy Kína ma már jóval több, mint egy távoli, egzotikus úti cél. Olyan ország, ahol a történelmi hagyományok és a csúcstechnológia nem kioltják egymást, hanem egymást erősítik. A több ezer éves templomok árnyékában elektromos autók suhannak, a városokat rekordsebességű gyorsvasutak kötik össze, a szállodákban robotok dolgoznak, a készpénzt pedig szinte teljes egészében felváltotta a digitális fizetés.

Dr. Kiss Róbert Richard és Panajoth-Fejér Dávid beszélgetése ugyanakkor nemcsak technológiai érdekességekről szólt. Legalább ennyire szólt az emberekről, a munkamorálról, az alkalmazkodásról és arról, hogyan lehet egy teljesen más kultúrában új otthonra találni.

Panajoth-Fejér Dávid ma már nem turistaként tekint Kínára, hanem olyan országként beszél róla, amelynek mindennapjai részévé váltak.

– „Nagyon sokszor érzem azt, hogy a kínaiak a második családom. Persze hiányzik Magyarország és hiányzik a családom is, de azt soha nem érzem, hogy idegen lennék.”

Talán ez a mondat foglalja össze legjobban mindazt, amiről a beszélgetés szólt. Kína kétségtelenül más világ. Más a tempója, mások a szabályai, más a gondolkodásmódja. Mégis, aki nyitottan érkezik, nemcsak egy lenyűgözően modern országot ismerhet meg, hanem egy olyan kultúrát is, amely egyszerre őrzi évezredes hagyományait és alakítja a jövőt, ha pedig kellő szorgalma van, a számításait is megtalálhatja.