Törekedjünk a mértékletességre a vírus terjedéséről szóló hírek olvasásánál, hallgatásánál. Fontos a megbízható forrásból érkező információ annak érdekében, hogy meg tudjuk védeni magunkat és hozzátartozóinkat, de a túlzott médiafogyasztás szorongáshoz, pánikhoz vezethet. Napi egy-két alkalommal elegendő tájékozódni.

Az otthoni vagy kórházi karanténba került, a mindennapi életből hirtelen kiszakított emberek körében különböző érzelmi reakciókat tapasztalhatunk. Fontos, hogy rendszeresen tartsuk velük a kapcsolatot, segítsük az egészséges életmód fenntartását és amennyire csak lehet, fektessünk hangsúlyt az otthon végezhető mozgásra, kikapcsolódásra, rendszeres pihenésre.

Gyermekek számára is félelmetes és szorongáskeltő lehet ez a helyzet, hiszen észlelhetik, megváltozott körülöttük a világ, még akkor is, ha nincsenek fertőzöttekkel közvetlen kapcsolatban. Ilyenkor több figyelmet és törődést igényelnek. Koruknak megfelelően türelmesen és őszintén beszéljünk velük a vírusról, valamint tegyük lehetővé, hogy kifejezzék aggodalmaikat, negatív érzelmeiket, félelmeiket. Kreatív eszközök, mint pl. a rajz, játék segítségünkre lehetnek ebben. Igyekezzünk egy biztonságos és támogató közeget biztosítani számukra, ahol megoszthatóvá válnak az aggodalmaik. Próbáljunk jó példát mutatni, mert a gyerekek a felnőttek viselkedéséből tanulják meg, hogyan kezeljék saját nehéz érzelmeiket. A családi szokások, rutin fenntartása növeli a biztonságérzetet. Ha a gyerekeknek otthon kell maradniuk, a különleges helyzet ellenére is bátorítsuk őket a koruknak megfelelő játékokra, aktivitásokra. Lehetőleg törekedjünk arra, hogy a gyerekek a szülőkkel, elsődleges gondozókkal együtt maradhassanak. Abban az esetben, ha mégis szét kell őket választani, ügyeljünk a rendszeres, kiszámítható kapcsolattartásra.

A koronavírus sajnálatos módon az idősebbekre és a krónikus betegségben szenvedőkre a legveszélyesebb. Az idősebb emberek általában nehezebben viselik a hirtelen változásokat. Ilyenkor szorongóbbá, dühösebbé, türelmetlenebbé, vagy éppen zárkózottabbá válhatnak. Fontos, hogy gyakorlati dolgokban és érzelmileg egyaránt támogassuk őket. Világosan megfogalmazott, egyértelmű üzeneteket osszunk meg velük a járvány veszélyeiről és a biztonsági előírásokról. Vegyük figyelembe, hogy a felfokozott érzelmi állapot miatt akár többször is el kell ismételni mondandónkat. A WHO továbbá kiemeli, hogy vészhelyzet esetén bátorítsuk a jó állapotban lévő, tudással, tapasztalattal rendelkező időseket, hogy vegyenek részt a közösség koronavírus megfékezését segítő munkájában. Ez lehet gyermekekre való felügyelet, társaik, szomszédjaik támogatása, vagy bármi, amire a túlterhelt családi és közösségi rendszereknek nincs ilyenkor kapacitása.

Fontos, hogy ismerjük el, köszönjük meg az egészségügyi dolgozók és a fertőzötteket egyéb módon támogatók fáradhatatlan munkáját.

Végül, de nem utolsó sorban, legyünk elfogadóak a koronavírussal kezelt emberekkel, ne kapcsoljuk össze nemzetiségükkel vagy etnikai hovatartozásukkal a fertőzöttségüket. COVID-19 a világ különböző részein terjed, így származástól függetlenül bárki megkaphatja. Erről senki sem tehet.