Idén online tudta csak megtartani megemlékezését a Rákóczi Szövetség, melyet 1989-ben maguk az érintettek hívták életre. Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára egy kitelepített család visszaemlékezéseinek részletével nyitotta beszédét.

Emlékeztetett rá, hogy a második világháború után a csehszlovák kormány a kollektív bűnösség elvére hivatkozva megtagadta az állampolgárságot a magyaroktól és a németektől, ezzel megfosztotta őket minden joguktól és vagyonuktól. Betiltották az anyanyelvhasználatot, és 1946-ban 43 ezer magyart deportáltak kényszermunkára a Szudéta-vidékre, több ezren pedig Magyarországra szöktek az erőszakos elhurcolás elől. Aztán egy lakosságcsere-egyezmény értelmében pontosan 74 évvel ezelőtt megindult a kitelepített családokat szállító első szerelvény Magyarországra. Az 1940-es évek második felében több mint 120 ezer felvidéki magyarnak kellett elhagynia szülőföldjét. A kitelepített magyar családok aztán "nagy erőfeszítések árán ugyan, de otthonra leltek az anyaországban" - mondta.

Akik pedig maradtak a szülőföldjükön, azok választhatták volna az asszimilációt, de nem így tettek. A magyarként megmaradás mellett döntöttek, vállalva ezzel a folyamatos küzdelmet. Adjunk hálát Istennek azért hogy a felvidéki magyar közösség képes volt a túlélésre - mondta az államtitkár. A jövőépítés csak összefogással lehetséges, Magyarország 2010 óta felelősséget visel a külhoni magyarságért, különös hangsúlyt fektetve az ifjúságra - mondta Potápi Árpád János. Az államtitkár sorolta, hogy a magyar kormány hogyan segíti a felvidéki magyarokat, külön kiemelve a fiatalok számára szervezett lehetőségeket. A magyar fiatalok ma már egységes magyar nemzetben gondolkoznak. A felvidéki magyarság, túlélve Trianont, a Benes-dekrétumokat és a kommunizmus évtizedeit, "ma közös erővel építi jövőjét" - tette hozzá.

Forró Krisztián, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke egyebek mellett arról ejtett szót, hogy a több mint 70 évvel ezelőtti lakosságcsere mennyire igazságtalan volt. Csehszlovákiában a legmódosabbakat jelölték ki rá, akiknek a vagyonára aztán lecsaptak, illetve az értelmiséget, az öntudatos magyarokat. A felvidéki magyaroknak kényszerből kellett elhagyniuk a szülőföldjüket, míg a magyarországi szlovákok önkéntes alapon költözhettek Csehszlovákiába. A nagy agitáció ellenére így is csak 73 ezren voltak, míg a másik oldalon jóval meghaladta a 100 ezret az elűzöttek száma.

A szlovák politika, miközben a németek megkövetését már 1990-es években fontosnak tartotta, a magyarok esetében azóta is hallgatással és tagadással válaszol. Hogy ez megszűnjön, és a felvidéki magyarokról lekerüljön a háborús bűnösök bélyege, ahhoz erős és egységes képviseletre van szükség - tette hozzá a szlovákiai magyar politikus.

Csáki Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke arra emlékeztetett, hogy a szövetséget 1989-ben "olyan hölgyek és urak alapították, akik ennek a 20. századi sötét időszaknak az áldozatai voltak. Erre emlékeztetni akartak, és felelősséget kívántak vállalni azokért, akik ott maradtak." Ezeknek a hontalanná vált embereknek, az ő igazságérzetüknek, felelősségtudatuknak köszönheti létét a szövetség.

A megemlékezésen túlélők vallottak megrázóan a kitelepítésekről. Urbán Jánosné Forró Gizella, a Rákóczi Szövetség tagja és Dr. Lukács Ferenc, a szövetség egyik alapítója meséltek szívet szorító élményeikről és viszontagságaikról.

- FrissMédia -