A kultúra nem luxus, hanem a túlélés záloga – hangzott el az ünnepi gondolat a zsúfolásig telt díszteremben, ahol a város vezetői és a művészetkedvelő közönség gyűlt össze, hogy tisztelegjenek nemzeti értékeink előtt. Január 22-e, a Himnusz születésének napja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem emlékeztető mindarra, ami összeköt bennünket: a nyelvünkre, a hagyományainkra és a közös múltunkra. Ahogy az ünnepi beszédben elhangzott: „A kultúra identitást, irányt, tartást ad, segít megérteni kik vagyunk, honnan jöttünk, és milyen értékeket viszünk tovább”.

Aki a város arcát rajzolta

Bár Kótics Ferenc nem Kisvárdán született, hanem Nyírbátorban látta meg a napvilágot 1956-ban, neve mára összeforrt a várossal. 1982-ben telepedett le itt, és ahogy ő maga fogalmazott: „bár nem itt születtem, 44 éve itt élek, és itt gyökereztem meg”.

Kevesen tudják, de a hétköznapokban lépten-nyomon találkozunk a keze nyomával. Ő tervezte az egykori műanyaggyár, a szeszipar és a Vulkán arculatát, de a sokak által kedvelt Junior ABC neve és logója is az ő kreativitását dicséri. Munkái ott vannak az intézmények falain, a kiadványokban és a városi rendezvények emlékeiben.

A veszteségből építkező művészet

A díjazott életútja nem volt mentes a tragédiáktól, ám a fájdalom nála nem romboló, hanem teremtő erővé vált. Művészete a látható és a láthatatlan világ határán egyensúlyoz, keresve az utat az emberi és az isteni szféra között. Alkotásai – legyenek azok grafikák, festmények vagy vegyes technikájú művek – megállítanak, lassításra és befelé figyelésre késztetnek.

„A művész kifejezi az élet rejtett titkait, kifejezi a transzcendenst, ami mindenkiben benne van” – méltatták a díjazottat, kiemelve, hogy Kótics Ferenc képei nem csupán nyomokat hagynak, hanem válaszokat is adnak a lélek kérdéseire.

„A Jóisten mindenkinek ad talentumot”

A díjat Dr. Seszták Miklós kormánybiztos, országgyűlési képviselő és Leleszi Tibor polgármester adta át. A miniszter úr személyes hangvételű köszöntőjében a tehetség felelősségéről beszélt: „Valakinek a kezében van a talentum, valakinek a szívében... Te megtaláltad azt, amit neked a Jóisten adott. A gondolkodásoddal, a művészeteddel, a kezeddel (...) mesélsz a világról” – fogalmazott Seszták Miklós, hozzátéve, hogy Kótics Ferenc alkotásaival maradandót alkotott, amelyre még 100 vagy 200 év múlva is büszkén tekinthetnek majd.

A díjazott, aki saját bevallása szerint „eléggé érzékeny lelkű ember”, meghatódva mondott köszönetet. Szavai szerint az alkotásban tudja leginkább megszólaltatni belső gondolatait, és ez az a nyelv, amely a legközelebb áll hozzá. Ars poeticája egyszerű, mégis szívbe markoló: „Csak az élet az, ami hamar elszalad. Amit szeretetből teszünk, örökké megmarad”.

Új értékek a régi alapokon

A díjátadó nemcsak az ünneplésről, hanem a felelősségről is szólt. A magyar kultúra megőrzése ugyanis aktív cselekvést kíván: „Mert a kultúrát nem lehet kapni, művelni kell, őrizni kell, gazdagítani kell”. A Virágh Ferenc-díj átadása bizonyíték arra, hogy Kisvárda megbecsüli azokat, akik a "művelés oltárán" áldoznak.

Az ünnepséget a Várdai Kata Református Általános Iskola és Gimnázium diákjainak színvonalas műsora tette teljessé, majd a résztvevők közös koszorúzáson rótták le kegyeletüket.