A klasszikus stílusban megépült teátrum építését Somogyi Gyula, a város első közjegyzője kezdeményezte, aki saját telkét ajánlotta fel az építkezés helyszínéül, de Riszdofer János már 1869-ben így nyilatkozott: „"... régi közóhajtás sürgető szavára e város előrehaladásának és népe művelődésének gyámolítása céljából, egy e helyütt létesítendő állandó magyar színház eszméjét karolja fel a tanács.” Az épületre azért volt szükség, mivel a városnak állandó kőszínháza nem volt, így az előadásokat a korban népszerű, úgynevezett „nyári színkörökben” tartották.

A tervező, Alpár Ignác a kor egyik legnevesebb építésze volt, alkotásaiban az ún. historikus, klasszicizáló stílust képviselte. Ő jegyzi a város másik korabeli ékességét, a Korona-szálló épületét is. A színház teljes belső berendezése fából készült, 1905-ben – igazodva az új igényekhez – bevezették az igen modernnek számító villanyvilágítást is. Nagyobb felújítást először a múlt század húszas éveiben végeztek az épületen, ezt követte a második világháború utáni rekonstrukció.

A színház jelenlegi arculatát 2000-2001-ben nyerte el, azóta kibővült, megszépült, a legkényesebb ízlésnek és kívánalmaknak is eleget tevő formában szolgálja a színházszerető közönséget.