Feigel Tibor azon szerencsés emberek közé tartozik aki nem dolgozik, mégis kap fizetést. Mert azt csinálja amit szeret, ami élteti, ami - illetve akik - miatt minden nap boldogan kel fel és megy „játszani”. Igen, ő játszásnak hívja azt a nem mindennapi hivatást amikor is kutyákkal foglalkozik.

„Játszani járok....ez a játék éltet engem minden egyes nap és visz előre, amikor mentek egy életet.” - vallja Tibi, akinek persze nem kezdődött mesébe illően eddigi életének története, kalandjának vége viszont mégis mesébe illő.

A 39 éves fiatalember Kisvárdán született, itt nőtt fel és ide is járt iskolába. Sportos testalkatával, jóképűségével és jófejűségével először az akkori „kettes iskolában”, majd a Besiben tűnt ki. Nem csak a tanárok szerették, nem csak hogy sok barátja volt, de a csajok is rajongtak érte. S bár a Nyíregyházi Főiskola biológia-testnevelés szakának elvégzése után, immáron 17 éve elhagyta az országot, mégis mai napig elsőként kisvárdainak tartja magát.
„Kisvárdának köszönhetem az életem alapjait, amire a drága szüleim és testvérem mellett a tanárok, a barátaim, a szomszédaim, az edzőim, az iskolatársak tanítottak meg. Szerencsés vagyok, hogy ebben a városban nőttem fel, jó emberek között, mai napig őrzött szép emlékekkel, rengeteg élménnyel a hátam mögött. Büszke vagyok arra, hogy kisvárdai lehetek, hiszen mi, kisvárdaiak erősek, kemények és szerethetőek vagyunk.” - mondta Tibor, aki nem mellesleg azt is elmondhatja magáról, hogy Bruce Willis volt az angoltanára. Bizony ő, hiszen mindenféle nyelvtudás nélkül vágott neki a nagy kalandnak, miközben az Utolsó cserkészt nézte állandóan angolul, magyar felirattal. Az ott hallható szlengek maradtak meg a fejében és a filmből értette meg azt is, hogy melyik kifejezést mikor és hogyan használják.

Tibi először egy hölgy két kutyájával foglalkozott. Sétáltatta őket, megtanította nekik az alaptrükköket, majd jó szolgálataink hamar híre ment és egy hónap múlva már nem kettő, hanem harminc kutyával sétált egyszerre! Ennek bizony a csodájára jártak az emberek, hiszen nem mindennapi látvány egy fiatal fiú egy egész falkával körülvéve, például a Central Parkban.Na, persze nem csak sétáltatja a kutyákat, hanem tanítja őket, a gazdiknak előadásokat tart és ami igazán figyelemre és tiszteletre méltó: megmenti őket!A menhelyeke begyűjtött állatok kilencven százaléka ugyanis azért nem kerülhet családokhoz, mert szomorú sorsukból kifolyólag agresszívek, barátságtalanok. Ezt a helyzetet orvosolva kezdte el Tibor a kutyák rehabilitációját, aminek köszönhetően már több száz kutyát mentett meg a kényszerhaláltól és adott nekik boldog életet szerető gazdiknál.
„Rengeteg tanultam és tanulok a kutyáktól. A szokásaikról, az érzéseikről, a falkában vagy egyedül tanúsított magatartásukról.” - mondja Tibi, akinek véleménye szerint nekik is saját nyelvük van. Ezt a nemzetközi nyelvet sajátította el ő is, így érti őket, és fordítva. „Elmondhatatlan érzéssel tölt el mind egyes olyan alkalom, amikor egy szerető családnak adok át egy, az életbe visszahozott kutyát. A könnyeim hullanak az örömtől, a büszkeségtől és egy kissé az elválástól is. Sokat bosszankodok és mérgelődöm a rehabilitáció alatt azon emberek miatt, akik bántottak egy állatot. Ez a méreg visz előre........nem sajnálgatom az állatot, nem vagyok előtte szomorú, hanem a pozitív életérzést adom át neki a gyakorlatokban. Hogy tudja, hogy jó kezekben van. Ezeket megbeszéljük a testünkkel, a különböző eszközökkel, a gondoskodással és a szívünkkel.”

Tibor Floridában, West Palm Beachen működteti saját Zen-K9 kutyaiskoláját, melynek mindennapjaiba nyerhetünk betekintést a Viasat Nature csatornán, a „Dog Tales - Tibor to the rescue..” című műsorban. (És itt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a műsort 43 másik országban is vetítik világszerte!!!)

„Egy kemény csapatmunka után, elsősorban arra vagyok büszke, hogy a családom, hogy az otthoniak, hogy a magyar emberek láthatnak! Hogy nekik is megtaníthatom innen Floridából, hogyan kell szeretni, tisztelni, gondozni és nevelni egy olyan állatot, amelynek saját, egyedi személyisége és hatalmas szíve van.” - mondta boldogan a szabolcsi, kisvárosi fiú, akire nem csak a kisvárdaiak, hanem minden magyar ember büszke lehet!

- Friss Média/DéGé -

Tekintse meg a cikkhez tartozó képgalériánkat is!