Farkas Bertalan különös csomaggal a hóna alatt szállt be 1980. május 26-án az űrhajóba. Kalocsai mintás ládikójában különleges konzervek lapultak katonás rendben.

– A tulipános dobozkában sertéspörköltöt, rakott káposztát, libamájpástétomot, babsalátát, füstölt marhanyelvet, sült vagdaltat, csirkét és magyaros étvágyfalatnak nevezett disznósajtot vittem. A magyaros menü fejlesztésével két évig foglalkozott a budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet. Az űrutazás nyolc napja alatt a költséges kutatási folyamat eredménye az utolsó pörköltkockáig elfogyott – nyel nagyot a magyar űrkutató.

Mivel Magyarország élelmiszeriparban volt jó, ezért hazánk azt a feladatot kapta, hogy élelmiszervonalon indítson kutatást. A feladat az volt, hogy az űrben az étvágyat fokozó és az emésztést könnyítő ételeket fejlesszünk ki.

– Jurij Gagarin óta rendszeresen jártak emberek a világűrben és az ottani tartózkodásuk időtartama egyre hosszabbá vált, ezáltal a táplálkozás jelentősége is fokozódott. Éppen ezért kellett nekünk is részt vállalnunk az élelmiszerbiológiai kutatásokban, illetve űrhajósételeket kellett fejlesztenünk - magyarázza Farkas Bertalan.

Ma már közismert, hogy a légköri nyomás megváltozásával az emésztés folyamata is megváltozik, az űrhajósnak jelentősen csökken az étvágya, gyakran erős hányingerrel kell megküzdenie. 1980-ban már több hetes űrutazásokat indítottak és tudományosan kidolgozott étrend szerint táplálkoztak az űrhajósok. A magyarok feladata az volt, hogy ezt a menüt fejlesszék tovább.

– Olyan pörköltet kellett főzni, amelynek a létartalma nem több tíz százaléknál, vagyis sem hidegen, sem melegen nem folyik ki. Feltétel volt továbbá, hogy kanállal lehessen enni, mert odafent nem lehetett se villát, se kést használni. Mindennek a tetejében a doboznak olyannak kellett lennie, hogy bírja a földi gyorsulás negyvenszeresét és ha ütődés éri, ne sérüljön meg, ugyanakkor legyen könnyen nyitható! No és persze legyen magyaros ízű. A legnehezebb pedig az volt, hogy meg kellett felelnie a földi higiéniai követelmények százszorosának, hiszen akár egy hasmenés a világ végét jelenti az űrben – sorolja az elvárásokat Farkas Bertalan.

Az űrmenüt egy sor kutatóintézet dolgozta ki. Külön a húsipari, külön a konzervipari, külön a tejipari, a sütő- és édesipari, mind-mind a maga területén. Hatalmas listája volt az ételeknek, amit egy hosszabb űrutazás esetén az űrhajósok elfogyaszthattak, mindezt az egyes személyek ízléséhez igazítva. Vagyis a csomagokat egyenként felcímkézték aszerint, hogy melyik űrhajós szereti. Így próbálták leküzdeni valahogy az űrben jelentkező étvágytalanságot.

– A súlytalanság körülményei között az étkezés is veszélyes, ezért minden étel különleges csomagolást kap. A húsételek, pástétomok konzervdobozba kerülnek, a leveseket, gyümölcsleveket, szörpöket tubusokba töltik, hiszen a folyadékot csak így lehet elfogyasztani, mert az ital kiröpül a nyitott pohárból. A kenyér minden egyes falatját emészthető fóliába csomagolják, csukott szájjal rágtuk meg és azzal együtt nyeltük le. Erre például azért volt szükség, hogy ne kerüljön morzsa a légutakba, mert az az űrben végzetes lehet – magyarázza a magyar űrhajós.

Végül sikerült a higiéniai feltételeknek is eleget tenni, de a sors tartogatott még egy próbatételt.

– Amikor a bizottság az utolsó minőségi átvételre érkezett, a szovjetek arra kértek bennünket, hadd nézzék meg a gyártás helyszínét. A kísérleti üzemünk a negyedik emelet volt és az alatta lévő szinten éppen a többféle gyümölcsvelőből készülő, ragacsos vegyes ízt gyártották. Ezen az emeleten gyakorlatilag minden ragadt, de mi a negyedikre mindig lifttel mentünk, így nem zavart senkit, mi folyik a harmadikon. Ám azon a napon, amikor a delegáció érkezett, váratlanul elromlott a lift! Miközben feszülten ültem velük a szobámban, kiüzentem a helyettesemnek, találjon ki valamit, mert ha azon a lépcsőházon ők felmennek, akkor annyi a magyar űrétel-kutatásnak. Ő aztán szerzett öt lakatost, akik kézzel húzták fel velünk együtt a liftet – kacag Farkas Bertalan. Aki megosztotta a FrissMédiával annak az ételnek a receptjét is, amelynek ízét még az űrben is a szájában érezte.

Édesanyám tejfölös csirkéje

Hozzávalók 4 személyre:

1 kis csirke

7-8 dkg húsos füstölt szalonna

1 nagy fej vöröshagyma

2 zöldpaprika

1 paradicsom

1 evőkanál piros fűszerpaprika

1-1 dl tejföl és tejszín

1 teáskanál liszt

1 gerezd fokhagyma

só

Elkészítése:

A megtisztított, megmosott csirkét feldarabolom. A húsdarabok mindkét oldalát megsózom. A vöröshagymát tisztítás után finomra aprítom, a szalonnát úgyszintén. A szalonnazsíron a hagymát üvegesre fonnyasztom. A tűzről lehúzva belekeverem a pirospaprikát, majd rögtön ráöntök két evőkanál vizet és a tűzre visszateszem. A húsdarabok mindkét oldalát lepirítom, ezután aláöntök egy deci vizet. Hozzáadom a megmosott, szeletekre vágott zöldpaprikát. Fedő alatt, a hús gyakori forgatásával puhára párolom. Ha a levét idő előtt elfőné, apránként, egy-két evőkanál forró vízzel pótolom. Végül beleteszem a vékony gerezdekre vágott paradicsomot és a zúzott fokhagymát. Ugyancsak fedő alatt tovább párolom még néhány percig. A tejfölt és a tejszínt a liszttel simára keverem, majd ráöntöm a húsra. Csak annyi ideig forralom, amíg a lábost rázogatva, a paprikás mártás össze nem gyűlik a tetején. Keverni nem szabad, mert a gyenge csirkehús széttörik, ha kevergetik.

Tipp:

Körete a szokásosan elkészített galuska helyett lehet túrógombóc is, de pirított morzsa és cukor nélkül, sóval, kevés kaporral és tejföllel tálaljuk.

(Erdélyi Péter)