A tárgyaláson elhangzott szóbeli indokolás szerint a vádlottaknak, akik élettársi kapcsolatban élnek, a tulajdonát képezte – kölyökkora óta – egy német juhász keverék fajtájú kutya, Fülöp. Az állat sem egyedi azonosítóval, sem oltási igazolvánnyal nem rendelkezett, állatorvosi ellátásban nem részesült. Lakhelyéül az udvaron elhelyezett, aljzat nélküli, oldalára fektetett fémhordó szolgált.

A vádlottak egyike a kutya 6 hónapos korában szoros zsinórt kötött a kutya nyakára, amely a feltalálásáig – körülbelül másfél évig – folyamatosan ott volt, így a nyakmozgató izmokat a nyak mindkét oldalán teljesen elvágta. A végén az állat nyakán már csak alig fél centiméter vastagságú szövet takarta a nyelőcsövet, a légcsövet és az artériákat. A nyakon lévő zsinór szorossága következtében a vénás pangás az egész fejre kiterjedő ödémát okozott. Az igazságügyi orvos-szakértő megállapította, hogy az ödéma az állat feltalálása előtt már 3-5 hónappal már kialakult. A nyaki sérülés olyan súlyos mértékű volt, hogy az elhanyagolt, kezeletlen sebben nyüvek élősködtek.

A vádlottak a kutya élelmezéséről és itatásáról sem gondoskodtak megfelelően, az állat súlyosan lesoványodott. A vádlottak által alkalmazott bánásmód a kutyának különösen nagyfokú szenvedést okozott, ennek következtében az állat – a gondos állatorvosi ellátás ellenére – elpusztult.

A bíróság a vádlottak távollétében tartotta meg a tárgyalást, mert a korábbi tárgyalást követően atrocitás érte a vádlottakat az üggyel kapcsolatban, ezért a bíróság kérelmükre engedélyezte a tárgyalásról való távollétet.

Az ítélet nem jogerős, az ügyész és a védő 3 napot fenntartott a nyilatkozattételre, a vádlottaknak postai úton kézbesítik az ítéletet.